Keisinger ház

el?z? tapasztalataidból kiindulva addig cukrozod azt a borzalmat, amíg lassan el nem kezd s?r?södni. Itt állsz meg a cukor hozzáadásával, mert ha tovább cukrozod akkor egyszer?en nem fog kijönni a bögréb?l, aminek te örülnél a legjobban, de ha már nem akarsz bunkó lenni... Gyorsan ledöntöd, mintha feles volna, próbálva megoldani, hogy ne érintkezzen a nyelveddel, de mivel mindkét dolog [a nyelved is és a tea is] egy helyre került, ez fizikailag lehetetlen. Érzésre olyan, mintha egy trágyadomb robban volna föl a szádban, ahogy kilélegzel mintha egy poloskacsapat vert volna tanyát az orrodban. Mindkét szemed egyszerre önti el a könny. Megpróbálsz egy nagyot nyelni, de mintha egy buzogányfejet próbálnál lenyelni. Pár végtelennek t?n? másodpercig szinte tuszkolod lefelé, ez meg mintha kifelé kívánkozna inkább, mint befelé, ráadásul az íz és szagélmény egyre rosszabb. Egy h?sies rohammal akkorát nyelsz, mint eddig még soha, a trutymó meg szinte egyben csúszik le mintha nem is folyadékot ittál volna hanem valami kocsonyás, majdnem szilárd anyagot [taknyot, legalábbis ez jut róla eszedbe és nem a tea]. A következ? pillanatban úgy érzed, csobbanva éri el a célját ez a cucc és szerinted meg is indul kifelé így a mosogató felé veszed az irányt, de félúton megsz?nik a hatása. Az íze és az emléke ugyan nem, de a hányinger igen.

-"Jól vagy? Mondani akartam, hogy inkább kortyolgasd..." mondja aggódva Kathy. Igazából nem tudod hogy most elküldd-e a francba vagy h?sként tiszteld azért mert képes ezt minden nap elkészíteni és ilyen élmények közepette elkortyolgatni.
-"Az els? tényleg borzalmas, de mondtam." támogat vissza a székedhez, pedig erre egyre kevésbé van szükséged. Azért ennyire nyámnyila nem vagy, viszont a hatásra most már kíváncsi lettél. Fölébredni biztosan fölébredtél, s?t, most ha megölnek se tudnál aludni az szent, bár ha csak ennyi, azért nem éri meg ennyit szenvedni.

-"Nem tudom, én nem értek kínaiul, a közelemben meg senki sincs aki tudna, szóval lehet, de akkor legalább együtt isszuk..." mondja mosolyogva, ami miatt biztosra veszed, hogy nem macska van benne. Közben ledöntesz egy pohár tejet, persze öblögetve is vele, mintha az er?spaprikától próbálnál megszabadulni. A poháron barna foltot fedezel föl ott ahol ittál bel?le. Újból kiráz a hideg, de legalább nem érzed azt a rémes ízt.

-"Tényleg, akkor mára mit is terveztél matekkal kapcsolatban?" kérdez Kathy és már vágnád is rá gépiesen, de egy pillanatra elbizonytalanodsz, majd lefut el?tted mindaz amit terveztél szépen sorrendben, mintha egy algoritmus volna. Persze csak gondolatban, de azért mintha debug képerny? is futna mellé. Gyakorlatilag ugyanazt próbáltad visszaadni amit a tanáraid anno neked próbáltak leadni, tehát a tipikus high interes high motivation és high comprehension tananyagot, csak a baj ezzel annyi, hogy ez neked az akkori szinteden és érdekl?déseddel volt az és Kathy is valószín?leg azért szárnyal, míg a többiek teljesen lemaradnak. Rájössz, hogy a tananyag abszolút nem kompatibilis két tanulóddal, nekik ugyanis máshogy esnek le a dolgok, másmilyen sorrendben, mint neked, s?t ha jól sejted Kathynek is máshogy de ? még megközelít téged annyira, hogy ne legyen túlságosan számottev? a dolog, nameg ugye az extra. Valószín?leg ezért marad fönn matekozni. Normális esetben inkább félretennéd egy napra a dolgot, amíg újratervezed az egészet három különböz? algoritmussá, ami ugyanabból az adatbázisból merít [az anyag ugyanaz csak a sorrend más egy kicsit], de most erre egyáltalán nincs szükséged, egy papírra és egy tollra viszont hirtelen úgy érzed éget? szükséged van. Analóg komputerre ugyan még nem írtak szoftvert, de ki tudja? Bizonyára lehet, s?t egy kevés el?tanulmánnyal biztos is vagy abban, hogy jól föl tudnád használni a programozói tudásod, legalábbis ami a logikus fölépítést és érthet?séget illeti, ehhez viszont......... és már özönlenek is a kérdések a fejedbe. Beültetés ide vagy oda, ilyen sebességgel eddig nem jöttek, úgyhogy most nem gy?zöd ?ket logikus láncokba rendezni és a megfelel? rekeszekbe illeszteni míg ki nem alakul az a logikai lánc amit már csak le kell írnod és utána kell olvasnod talán valamelyik Mátrix könyvtárban vagy az Harvard egyetemi könyvtár neurológiai és agy- és memóriakutatási részlegén.Gyakorlatilag szótlanul ülsz és megpróbálsz megbirkózni a gyilkos adatáradattal amivel beültetés nélkül jó kérdés hogyan sikerülne bárkinek is, majd mintha álomból ébrednél visszajön a világ, az id?érzéked és egy remek terv arra, miként is lehetne ezt a tananyagot s?t, nemcsak ezt a tananyagot de az egész metodikát értelmesebbé, hatékonyabbá és emellett szórakoztatóbbá tenni. Körülbelül úgy érzed magad, mint amikor a fölfedez? megpillantja a távolban az ismeretlen szárazföldet és ez er?vel és lelkesedéssel tölt el. Mostmár csak némi papírra van szükséged vagy egy gyors Mátrix kapcsolatra ahol megtervezheted ezt az algoritmust és ahová összegy?jtheted a kérdésekre kapott válaszokat. A Mátrix jobb lesz, mert valós id?ben túl hosszú volna keresgélni, néhány keres?program viszont pillanatok alatt meg tudja oldani a helyzetet egy megfelel? adatbázis segítségével. Gyakorlatilag ha odabenn csinálod kevesebb mint egy óra alatt készen lehetsz az új metodikatervezettel és akár az anyaggal is és akár jegyzetként ki is nyomtathatnád ?ket, személyre szabva.

Igazából semmiféle kényszert nem érzel és mégis. Valami olyasmi, mint amikor egy feltaláló ihletet kap élete legnagyobb találmányához, így csak természetes, hogy nekiállsz, miel?tt ez a brilliáns algoritmus szertefoszlik. Szépen lépésr?l lépésre nézed végig a kérdéseket, egyre mélyebbre3 ásva magad, mert bizony a kérdések újabb kérdéseket vetnek föl, ezeket pedig még idejében beillesztve a listába és megoldva szinte rakétasebességgel haladsz. Annyiban könnyebb a dolog, hogy nincs szükséged egy csomó program megírására, azt majd az analóg emberi számítógép saját beépített rendszerei lekezelik, neked csak annyi a dolgod, hogy fölismerd a megfelel? inputszerkezetet és eszerint módosítsd azt az inputot amit be szándékozol vinni. Munkád els? eredménye az, amit "telepít?nek" lehetne hívni, ez ugyanis egy teszt bonyolultnak t?n?fölmérési szabályokkal. Ezeket egy nyilvánosan elérhet? memóriatérképez?b?l [skillsoftok ez alapján mérik föl az adott alany elméjének a m?ködését] fordítottad vissza emberi nyelvre azok alapján, amiket a különböz? egyetemi könyvtárakból összeszedtél, ez a 0. fejezet. Az els? az a visszafordított program m?köd?képes teszt formájában, amit még viszonylag könnyen ki lehet értékelni, a második pedig már a matekkönyvekb?l programmal összeállított számozott egyveleg. Ezt úgy lehet használni, hogy az el?z? teszt hosszú számkódja adja meg a különböz? fejezetek és alfejezetek sorrendjét az adott személy számára logikus módon. Els? tesztedet persze önmagadon hajtod végre, és a kijöv? ténylegesen zagyva keverékre emlékeztet? halmaz láttán gyakorlatilag föl szeretnéd adni, de azért kedvetlenül nekikezdesz a megadott sorrendben elolvasni a tananyagot. A logikai ugrások el?ször egy kicsit hirtelennek t?nnek, de utána rájössz, hogy csak azért mert a megszokotthoz képes [amit a fejedbe vertek] egészen más irányból mutatnak rá a logikai kapcsolatokra. Ha nem rugódoznál egy kicsit saját, idegen módszered ellen [pusztán mer? önbizalomhiányból, hisz se a pszichológia, se az agykutatás nem izgatott], gyakorlatilag azt mondanád, hogy ez az ami valójában hozzád illik. Az órád alapján 40 percet töltöttél a kutatással, a többi a próbával és a kinyomtatással, összerendezéssel ment el. Igazából ha m?ködik, akkor az egyetlen probléma az, hogy szinte majdnem elölr?l kell kezdenetek, hisz le kell rombolni azokat a személyidegen gondolati sémákat és kapcsolatokat, amiket az eddigi standard módszer fölépített, de remélhet?leg sokkal kisebb terhet fog róni a csapatra és rád is. Ha szerencséd van akkor talán még az el?z? próbák adatmorzsáira is tudsz építkezni, tovább gyorsítva a dolgot.

[Nem tudod egyénre szabni, azt csak a tesztek elvégzése, kiértékelése után lehet megtenni, mert nem ismered annyira a tanítványaid.]

Gyorsan leszaladsz a konyhába négy paksamétával, ezek közül egy a saját blueprintjeidet és a tesztet tartalmazza [egyébként optikai chipre is kiírtad, mert a papír ugye elég sérülékeny, a master példányra meg úgy kell vigyázni, mint a szemed fényére], a többi pedig három garnitíra rendezetlen tananyag, amit majd ?k rendeznek össze maguknak a végs? számsor alapján. Kicsit ugyan bonyolultnak t?nik, de az analóg komputer van olyan bonyolult, mint a digitális, ha nem bonyolultabb.

A receptre kitér? választ kapsz, azt mondja Kathy, hogy fölösleges, hisz ? bármikor megcsinálja neked gyakorlatból, fölösleges hát vele szenvedned. Beépítet paranoiád persze hátsó szándékként azt is hozzáteszi, hogy így gyakorlatilag a kezében vagy, hisz akár vizsga el?tt is megvonhatja t?led ezt a teát. Mivel nem ismered a konkrét élettani hatásait, azt sem tudod kideríteni, hogy mivel járhat a megvonása, mert ha ajzószer, biztosan lesznek megvonási tünetek. Legalább egy komoly mentális kimerültség. Neked viszont eszedbe jut, hogy Kathy is egy teaboltból tudta meg a receptet. Ki tudja, lehet hogy te is képes volnál emlékezetedbe vésni így fölpörgetett állapotodban a kínai karaktereket és egy szövegfölismer? segítségével visszafejthetnéd mind az elkészítés módját, mint az összetev?ket és az arányokat. Ehhez már csak meg kell találnod azt az Enlai Teaboltja nevezet? helyet és legalább pár pillantást kell vetned az összetev?s papírra. A többi valószín?leg már menne mondjuk tizenöt-húsz bolotból és így senki sem tudhatná, hogy rendelkezel a recepttel. Talán azt is kideríthetnéd, hogy mi mozgatja Kathyt. [Gyakorlatilag mivel fenyegetne meg ha mondjuk vizsga el?tt eljátszanád, hogy nagy szükséged van arra a teára...] Szinte fülét?l fülig ér a vigyorod, amikor hátat fordítasz Kathynek, hogy lemosd magadról a barna trutymót.